Ketten ülnek velünk szemben. S elárulom, fülig érő mosollyal és cseppet sem látom rajtuk, hogy kisgyermekes édesanyák, akik karikás szemmel, fáradtan és kissé elgyötörten érkeztek volna meg az interjúra. Mosolyognak és lelkesek.
Ingó: Tavaly november harmincadikán találkoztunk először személyesen egy szolgáltatóknak rendezett eseményen, és én ezt nagyon vártam, mert egy ideje már követlek benneteket, és tetszik a munkátok, mindaz, ami a különböző felületek bejegyzésein keresztül elém kerül. Kicsit látom magamat is a nyolc évvel ezelőtti hangulatomban, és szurkolok nektek. Hogyan lehet meghatározni, hogy milyen esküvőszervezők vagytok? Hogyan kell elképzelni a munkátokat? Ha színnel kellene meghatározni, milyen színű ez a munka?
Judit: Ha színe lenne, akkor az enyém barackos lenne, az övé kékes. Kékes-zöldes! A jó értelemben véve nem vagyunk, nem szeretnénk sablonosak lenni. Egy hétvégén maximum két esküvőt vállalunk. Szerencsére olyan párok találnak meg minket, akikkel jól lehet együtt dolgozni, lazán és viccesen is. Persze vannak kakukktojások. De igyekszünk közvetlen viszonyt kialakítani a párokkal. Szerintem az idei szezonunk lesz a legjobb!
Dóri: Valóban azok találnak meg minket, akikkel megvan az a kémia, amit te is említettél, Ingó, hogy működik, értjük egymást. Jól kijövünk a párokkal. Akikkel nem tudunk összhangba kerülni, lemorzsolódnak.
Ingó: Milyen konkrét szolgáltatást kínáltok?
Judit: Az első évben dekoráltunk és utána feküdtünk rá arra, hogy akár szervezzük is meg az esküvőket. De párfüggő, van, aki csak dekorációt kér most is. Munkáink alapján az a leglátványosabb, és amiatt keresnek meg minket. A szervezés, a teljes körű szervezés később alakult ki. Most már a dekorálás és a szervezés is fő profilnak számít. Legtöbbször külföldi pároknak van igénye arra, hogy a teljes körű szervezést lássuk el.
Ingó: Milyen stílusú dekort képviseltek, ha lehet ezt konkrétan is meghatározni?
Dóri: Van saját stílusunk, igen. De természetesen nem csak a saját elképzeléseink alapján alakul a dekoráció. Fontos, hogy a pár mit szeretne. Ha van lehetőség rá, akkor belevisszük a saját stílusunkat is. A jó, hogy vannak, akik már teljesen ránk bízzák, hogy mi legyen.
Ingó: Ez az igazi álomállapot!
Judit: Az! Van egy helyszín, van egy elképzelés és utána a bizalom a kulcsa az egésznek. Ha megnézik a munkánkat, akkor jó esetben az jön le belőle, hogy nem csinálunk rondát. Sosem egyeztetünk le olyat, hogy a bal sarokban mi lesz, és hogyan fog állni.
Ingó: Megkapjátok a kreatív szabadságot. Az nagyon jó! De mi van, ha jön valaki olyan, aki mindent kontrollál, aki szeretné tudni, pontosan mi hol lesz, és hogyan lesz megkötve stb.? Mert van ilyen, tudjuk.
Dóri: Nem fogjuk elmondani. Nem. Inkább próbálunk segíteni abban, hogy el tudja képzelni. Bízzon! Próbálunk megfelelni, természetesen, de kell a szabadság.
Judit: Lehet érezni, ha nem bíznak bennünk. Akkor általában elköszönünk egymástól.
Réka: Ezen gondolkodtam, hogy van-e olyan, akit ti engedtek el?
Judit: Van.
Ingó: Ennek ilyennek kell lennie, őszinte együttműködésnek, és ha nem megy, akkor jobb elköszönni, mint ha nem tudnátok megfelelni, mert nem lehet összehangolódni sem.
Judit: Ez így van. Viszont volt olyan is, aki egyszer találkozott velünk, lefoglalózott bennünket, és ránk bízta, aztán ahogy egyre többet találkoztunk, egyre jobban változott ez a bizalom, és sajnos nem a jó irányba, egyre nehezebb lett a közös munka. De akkor már ezt végig kell csinálni és jól teljesíteni.
Dóri: Olykor a menyasszony „jobban tud mindent”. De ez inkább egy túlzott kontrollba megy át, azt jelenti. Az elképzelései, a tervei fontosak, de a kivitelezés már a mi asztalunk.
Ingó: Tudom, mire gondolsz: tudja, mit szeretne, át is adja, de mivel nem kreatív, nem szokott semmit nagyban megvalósítani és nem érzékeli térben sem a dolgot, akkor mindet látni szeretne és érteni, és ez nem megy neki. Viszont tudja, hogy kell neki segítség!
Dóri: Igen. Szoktuk hagyni, hogy ha szeretne, akkor csináljon dolgokat. Apróságokat, s akkor ott az öröme benne és a saját keze munkája. De a nagy dekorok valóban általunk megtervezve állnak össze.
Judit: A násznépnek is jólesik, ha érzik, hogy a menyasszony készült rájuk, és például a köszönetajándékokat ő készítette heteken át. Ez pozitív dolog. De volt olyan, aki az esküvő előtt keresett meg minket, hogy maga csinálja a dekorációt, de beleroskadt, és azonnal kért segítséget. Illetve megvett teljesen feleslegesen rengeteg kelléket…
Ingó: A vőlegények mennyire illetékesek a dekoráció megtervezésében?
Judit: Volt olyan, hogy csak a vőlegény járt a dekoros megbeszélésekre. Alapvetően ott vannak, de sokszor nem szólnak hozzá. Az örömanyák szoktak még jönni. Ők nem minket hátráltatnak, hanem inkább a menyasszonyt. Ez a menyasszonyon látszik, amikor elmondja, hogy élénk színű virágokat szeretne, és anyukája erre közli, hogy „Te inkább olyan halvány virágos vagy!”…
Dóri: „…Te halvány színeket szeretsz!” – nevetünk, de ez másmilyen nevetés is egyben.
Ingó: De jó lenne, ha változna a szülők támogató jelenléte az esküvőszervezés során! Ez célunk is a blog-magazinnal, hogy elősegítsük ezt a változást és változtatást mindenkinél…
Judit: Erről fontos is beszélni. Rengeteg sértődés van a szervezés során. Annyiszor van a pár arcára írva aznap, hogy legyünk már túl rajta.
Réka: Kár, hogy addigra eljutnak ide.
Ingó: Volt ideális pár, dekor, helyszín? Ami minden szempontból kerek volt?
Judit: Adri – Gergő.
Dóri: Rájuk gondoltam én is! Őket nagyon szerettük. Végtelen bizalom, mosolygós pár, semmin nem akadtak fenn, ha valamin módosítani kellett.
Judit: Toszkán stílusú dekorációjuk volt. Téglákkal!
Dóri: Rá is esett a lábamra! Hoztam ki az üzletből a téglákat a bevásárlókocsiban, és egy mélyedésbe véletlenül beletoltam a kocsit, és az összes ráesett a lábamra. Mentő vitt el.
Ingó: Neeeeee!
Judit: Itt a Dóri csinálta az oroszlánrészét, mert én akkor babát vártam, és csuklottam több hónapig 24 órában, és feküdtem. Érdemben nem tudtam sokat hozzátenni. S közben ott volt a tégla, mert az milyen jól fog mutatni… Téglás esküvő! Kreatív volt nagyon!
Dóri: Csak összevarrták pár helyen a lábamat. De azért ott voltam az esküvőn, csak mankóval.
Ingó: Hogyan kell elképzelni a téglákat?
Judit: Kis csoportban voltak elhelyezve az asztalokon és rajtuk az asztaldíszek. Valóban toszkán hangulatú lett. Kaktuszok is voltak.
Ingó: Trendet követnek a párok még mindig?
Dóri: A mieink trendkövetőek.
Judit: Sokszor témaesküvőt csinálunk, mint mondjuk a téglásnál is. A menyasszony mond egy stílust, és akkor lesz a fejünkben pár dolog, amit bele szeretnénk vinni, hogy még jobb legyen. Témát adunk hozzá. Mert még mindig a vintage megy. Ahol lehet, ott próbálunk „ez elleni tenni”, de még mindig 80%-ban úgy találnak meg minket, hogy ezt szeretnék.
Réka: Teljesen azzal a hangsúllyal és lelkülettel mondtad, ahogy Ingrid szokta mondani!
Ingó: Egyébként szép. Csak miért van az, hogy külföldön egy dolog maximum két évig trend és itthon megáll az idő nyolc évre? S hiába ült a menyasszony négy olyan esküvőn vendégként, a sajátján is vintage dekort szeretne…
Dóri: Lehet, azért szeretik, mert természetközeli.
Ingó: De nem minden helyszínen mutat jól. Ahhoz olyan környezet kell. Szerintem.
Judit: Igen, s az a baj, hogy ha mindenhol ezt látja, akkor bárhol ezt képzeli el. Illetve ha már költ rá, s tudjuk, hogy a dekor sem egy olcsó mulatság, akkor próbáljunk már olyat csinálni, amire azért a 30-40%-a a násznépnek emlékszik, hogy más volt. S ez siker volna! A dunsztos üvegből már sokat kihozni nem lehet. Igyekszünk, ha muszáj.
Ingó: Idén mi volna a trend?
Dóri: A száraz virágok!
Judit: De az nem biztos, hogy fogunk is találkozni velük az esküvőkön.
Ingó: De biztosan meritek ajánlani! Ha én most jönnék hozzátok, akkor búzakalászt szeretnék. Mit tudtok ezzel kezdeni? Meg szeretem a búzavirágot is, azt a szép kékjét!
Dóri: Raknék mellé valami aranyat, amitől elegáns lesz.
Judit: A szalvétára biztos kerülne egy szál szép búzakalász. Aztán átgondolnánk, hol mutatna jól és a virág. Annyit nem szoktunk rendelni, hogy sok legyen. Külföldi inspirációs képeken van sok virág, annyit nem rendelünk sosem. Bátran gondolkodnánk viszont ezzel a búzakalásszal, az biztos. Akár lehetne csak ez az asztalon.
Ingó: Lehetne a csokromban is?
Dóri: Abszolút.
Judit: Tavaly volt olyan menyasszonyi csokrunk, amiben csak zöld volt, a kiegészítő zöldek, mint az eukaliptusz például…
Dóri: S akkor megint ott tartunk, hogy ehhez kell a nekünk megszavazott bizalom.
Judit: A Pinterestről érkező képek nagyon jók, mert egy irányt meghatároznak velük. De hangsúlyozni szoktuk, hogy ez nem az lesz, 100%-ban ezt nem lehet megvalósítani. Ott sokszor jól néz ki egy dísz, de nincs a vázában víz, és addig tart, míg lefotózzák. Ezt észre kell venni. Semmi köze a realitáshoz.
Ingó: Hogyan kell jól kalkulálni a dekoráció költségeivel?
Judit: Ezt gyakran kérdezik, én már megtanultam kb.száz főt besaccolni. Ha nem minimáldekorról beszélünk, akkor négyszázezer forint körül mozog. 300-400ezer forint között már jól lőttük be, szépet lehet alkotni. Az, hogy meddig mehetünk el, nos, bármeddig! A határ tényleg a csillagos ég! Sok mindentől függ, az sem mindegy, kinek mennyi koszorúslánya van, kettő vagy hat. Az már több tízezer forint különbség.
Dóri: Ha csak azt nézzük, egy szál virág mennyibe kerül, akkor az esküvői dekoráció költsége hamar összejön erre az összeghatárra. Viszont az nagyon fontos, hogy merjék megmondani, hogy mi sok költségben, és mennyire gondoltak. Így is tudunk segíteni, hogy mi fér bele abba a költségvetésbe. Sokan nem merik megmondani.
Réka: Pedig jó beszélni az árakról, kell egy reális kép.
Judit: Az a tipikus, hogy alultervezik az esküvő költségeit. Mindig azt mondják a végén a párok, hogy több lett a kiadás. Nem feltétlenül a dekor miatt, hanem önmagában az egész kiadás lett több, mint amire számoltak. Mi ekkor megnyugtatjuk őket, hogy ez mindig így van.
Ingó: Milyen lesz az idei szezon? Van benne valami izgalmas?
Judit: Plexivel dekorálunk. Nagyon izgalmas. Nagyon új. Ha túl leszünk az első plexis esküvőn, szívesen mesélünk róla részleteket is!
Dóri: Megyünk kétszer vidékre. De nagyrészt Villány és környéke a helyszínünk. Keveset vagyunk Pécsen.
Ingó: Mit szerettek ebben a munkában?
Judit: Én azt, hogy a Dórival csináljuk. Nem mindegy, ki a párod!
Dóri: Ezek szerint csinálhatnánk mást is, csak együtt tegyük!
Judit: … ez egy ilyen „nyálas” munka. Rózsaszín. A végén jönnek és megölelnek, hogy de jól nézett ki, szép volt, és hálásak. Ezt is lehet szeretni.
Ingó: Ezt le kell írnom! Így! Mit tanácsoltok az esküvőjük szervezése előtt álló pároknak? Mit érdemes megfogadniuk?
Dóri: Ne stresszeljék túl! Egymásra koncentráljanak!
Judit: Bátran bármit. Ne mások véleményével foglalkozzanak.
Dóri: … és a bizalom!
Judit: Úgy válasszanak szolgáltatókat, hogy bízzanak bennük!
Szöveg: szombatkettő/Ingó